2009/06/30

lepkeváz

!!! Újdonság !!!

Biciklivázfestés jutányos áron,
ahogy neked tetszik, ahogy rámnézel, ahogy rádnézek,
ahogy suhansz, rakod, tekersz, tolod, pedálolsz,
ahogy az ecset kanyarodik.


[Hogy legyen nekem zen nyáron is, ezentúl is.]

vigyázz magadra

Azért vigyázz magadra – mondja nekem karjában Léna Zsófia nagyhercegnővel, aki elégedetten böförészik, gurgulázik és nyeklik, tág szemmel hesszeli az ajtófélfa jobb fölső sarkát. A nagyhercegnő a múltkor még egy vízszintes kis krumplika volt, most már külön mozog minden karja és lába, rostosodik a hátizma. Az ominózus ajtó mögött a nővére alszik, Ada kisasszony, fejét a nagy Brúnó medve hasára hajtva. Ada kisasszony elsőrangú dalokat költ a szoknyák szétválogatásáról és fászindzsálásáról, meg egyéb mumpinkókikról is, de most fáradt, aludnia kell. Jó, vigyázok, mit is csináljak – válaszolom. Hazafelé aztán majdnem becsúszom a HÉV alá, de azért messze volt a HÉV, messziről szól a sípja, hosszú hat méterről. A bukó az iskolában maradt tegnap, nem engedett vissza már a riasztó, szóval ezután már vigyázok tényleg.

[Vigyázz magadra! – az emberek egymásra bízzák a dolgot; muszáj. Hiszen pont, mert nincsenek ott.]

alternatincs

Kíváncsi voltam, mit fogok gondolni máma a tegnapi beszélgetésről az ebédlőasztalnál. „Bori, legyél alternatív, amikor választani kell!” – mondták, és bele is gondoltunk, hogy ennél az asztalnál minden nő alternatív, a szüleim barátnője, az anyám, meg hát én vagyok a legalternatívabb, mert nekik a rövid hajukban nincs befont tincs.

2009/06/29

víz az egész

Folyton ez a rohanás a zivatar előtt, minden nap valaki rohan a zivatar elől, tekerni, tekerni fék nélkül, a levegő egy merő páratartalom, a Duna feszített víztükrű csík a Fekete-tengerig végig, izzadva isszuk a partján a sört; a Dunának jellegzetes Duna-illata van, semmi másnak nincs ilyen illata, terjeng a Duna iszapszaga, a Duna-iszap hűvöse a bokámra tekeredik.

[Az A38 is megközelíthetetlen, vastagon áll a víz a rakparton a Petőfi-híd alatt, mosolygok le a hídról és a barátomra gondolok, akinek tetszene a rövidszoknyás lány látványa messziről, ahogy megy a lány épp a hajópallón térdig a vízben.]

népipunk

Nincs hajlakk,
Nincs hajzselé.
Cukor van és víz.

2009/06/28

gondolkodom ezen

Gondolkodom ezen a történeten, mint amikor a szakdolgozatot raktam össze, afféle módokon járok el, leginkább fejben, kutatok némi archívokat is, és arra jövök rá, hogy már mióta gondolkodom rajta, és hogy ennek a történetnek nincs eleje. Nincs. Elveszett. Vagy soha nem is volt. Nem tudom, nem emlékszem.

És akkor még vannak ilyen kisebb részletek is, fölindexelve mostmár, hogy névrendszerek, meg azok a számok, amiket egy évtizede keverek, hát ezt kapd ki, barátom. Hogy így.

fordítok

Hajszál drótokra fűzöm a szavakat, gyöngysorokat képzelek el és öntök formába gondolatból, hajlítgatom, illesztgetem a színeket, ragokat, struktúrákat; idegen elképzeléseket valósítok meg újabb és újabb módokon.

[Ha végzek, elolvasom a Szent Lajos király hídját, a két szememmel szinkron munkát végzek, a ballal az angol eredetit, a jobbal Kosztolányit öntöm az agyamba, és a friss élménnyel az ujjaimban átírom az egészet. Hogy szép legyen. Legyen szép a fordítás.]

nem gondolta volna

– Nem gondoltam volna.
– Nem? Miért nem?
– Nem jutott eszembe.

turbánként tekeri

A dj, aki turbánként a fejére tekeri a rátukmált törülközőt.

2009/06/27

tizennyolcadik századi

Tizennyolcadik századi tűvel varrok a kanapén két óra hosszat. A tűk ezüstök, de a fejük aranyozott. A cérna is régi, ha nagyon akarom, szemmel tépem. Két órán keresztül varrom a báli ruhám, hajtom föl az új nadrágom alját, kúszik a spirálon a cérna, a fejemben pedig a Coil. Ezek feketék. Csoda bennük az a kis tű, ragyog vele a szoba.

68, 74

A Mézes Bodza gazdájának lett nyelvvizsgája! Éljünk!

összeférhetetlenségek zenében

Zenére porszívózni? Hogyan? Üvölt a zene, üvölt a porszívó, mint két sakál, hát az rohadt félelmetes, én ott nem akarok lenni.

[Esőben nincs elektronika. A jégverés az elektronikának az, ami a piros jelzés az embernek. Mindegy. A jövő héten már száraz lesz, abban fognak szikrázni a hangok.]

nem kezdi el mondani csak úgy

Nem bírtam megszólalni, mert költöttem. Azt meg nem kezdi el az ember mondani csak úgy.

2009/06/26

a kékesszürke különböző árnyalatai

Amikor a kékesszürke különböző árnyalatai a minden.

2009/06/25

szép-e

– Aztán szép-e?
– Én nem tudom azt megmondani, hogy szép-e, szép annak, akinek van hajlama az ilyesfélét szépnek látni. Annak bizony nagyon szép. Mondjam-e még?

a szomszédságban Jenő

Ott áll Menyhárt Jenő a boltban, cigit vesz. Ő az, tényleg, utólag a hangja igazolja (körvonalakból felismered, a bizonyosság kedvéért egy-két részletet még leellenőrzöl: orr, hang). Mondanám neki, hogy nahát, Te is itt, Jenő, hát itt laksz most a szomszédságban, nahát, Jenő! Ő meg fölhúzott félszemöldökkel bólogatna zavartan. Értené a helyzetet, értené, csak nem tudna mit mondani, motyorogna, hogy hát itt, itt. Aztán még követem a kefírrel kicsit, bemegy valamelyik házba. Örülök neki, hogy itt laksz a szomszédságban, Jenő.

skrik!

Néztünk svéd horrort, volt benne például egy jelenet, közvetlenül azelőtt, hogy a széttorzuló pofájú hörgő macskák széttépik majdnem a nőt, hogy egy fickó a kanapén fehér pamut usankában banánt eszik. Egy lakótelepen játszódott a film kiindulópontja egyébként, egy darab mászóka volt a lakótelepen, furcsa kockákból, némely lapja fedett volt ezeknek az acél kockáknak, láttam is egy ilyet hazafelé, majd lefotózom télen. Mert tél volt a filmben, hideg, szélcsendes, sapka nélküli január, mutattak egyszer vörös csipkebogyókat is, kettőt. A kockás mászókán játszódott egy Rubik-kocka is [Rybikʃkyb – könnyen meg lehetne tanulni svédül is ʃuːr], és sok nyugalmas képet mutattak a lakótelepről, deres ágak és fehér ablakkeretek barnásszürke házfalon, drapp égbolt előtt, csinálok majd a télen olyat én is, újabb lakosztály a szögletes csiga házában. Előtte meg utána ittunk vörösbort, a vámpír miatt.

2009/06/23

Márió kamasz és moziba megy

– Kivel mész? – kérdezte.
– Nemtom. – motyogta Márió az ajtóból.
– Naaa?!
– Senkivel. – de ezt már nem hallották.

az Európa Mozi régmúlt

– És ez, ez a Berlin Calling, ez milyen?
– Jó, elég jó! Egy srácról szól, aki beteg, és aztán meggyógyul… ilyen izé betegsége van, hogy hívják azt?…
– Kábszeres.
– Igen, igen, az. Meggyógyul. Van egy barátnője is. Nagyon jól csinálják.

Az Európa Moziban nem ragyog a falfelület, a vászon egy kopott régi lepedő, a közönség pedig baseballsapkás vagány és sörszaga van. Az Európa Moziban kedves a személyzet vagy zavart, és a kijárat a Huszár utcára nyílik. A Huszár utcán zuhog az eső.

a gangon a korlátra pakolt lábam

Folynak le a belső udvarban a dolgok a gang négyszögén, a négy falon körbe, rohangálnak körbe a korlátok, fölül a visszafogottan fénylő ég, szemben otthonosan vetkőzik pizsamára egy család, mama és két fia, egy nagyobb, egy kisebb, a papájuk ki-be járkál, én meg bámulom őket bambán, bámulok bele az ezer wattos fürdőszobakörtéjükbe, mert függönynek híján van a számos ablak, a fakó égen pihentetem a szemem és a piros bársonyon nyammogok a torkomon, rábólintok elvetően néhány szókapcsolatra, szaladni akarok vissza írni meg beszélni inkább itt, meg elmesélni a mát, meg egyáltalán, szóval végül lejövök a sötét lépcsőházban a lift körül, és könnyesre röhögöm magam vicceken; hosszú volt a ma, vallomásos, építhetnék sorrendet akár, fontosságból.

2009/06/22

jöttek a könnyek

Arra számítottam, hogy mégsem fognak jönni a könnyek, hiszen arra számítottam, hogy jönni fognak a könnyek. Aztán jöttek a könnyek mégis.

Túl vagyunk az elsőn; meg esik egész nap, hát miért is ne esne.

[It was the day when I started reading The Catcher in the Rye on the lousy tram.]

nyári időszámítás

Nyáron az a jó, hogy nincs idő. Járás van, járkálás, ide-oda, föl és alá, amikor tetszik, csak lazán, számítgatás nélkül.

De időjárás, időjárás legyen már! Nyár! Én számítottam rá!

2009/06/21

egy nő a Várban madarat kergetett

Egyszer egy nő a Várban egy madarat kergetett. Meglátta ezt Nick Cave, nyomban odapattant, futott ő is a nővel a madár után. Kergették, ugrálgattak a macskakövek hátán. Aztán a madár, hogy, hogy nem, elröppent, ők meg ott maradtak az Úri utcán madártalan. Gondolt egyet Nick Cave, hogy kárpótolja a nőt, és fölírja a nevét a másnapi koncert vendéglistájára. Úgy is lett, ott csápolt a nő másnap este az első sorban, Nick Cave meg néha lekacsintott rá.

Ennyi a történet. Hogy eztán mi történt, találkoztak-e még a koncert után, senki sem tudja.

beszéljetek

A hallgatásotok egy végtelennek tetsző magas, réstelen kerítés, átmászni rajta szinte lehetetlen, kitépem a szívemet és a panaszaimat, ácsolok belőlük létrafokokat, úgy mászom föl, hogy belássak, és onnan akkor még ugrani is kéne, az ajtót fogjátok belülről, és hiába dörömbölök, kopogtatok csöndesen meg csöngetek, ha némán álltok a másik oldalon, eloldalgok leverten. Pedig nálam van, ha bemehetnék, odaadnám, ha nem ijednék meg a csöndtől, ami a vállatokat nyomja.

Beszéljetek!

2009/06/20

felhőfödte nap

Az utolsó előtti napon, amikor még egy éj a leghosszabb, nos, ezen a mai napon semmi sem látszik a Napból.

és te mivel foglalkozol?

Fogadás, pezsgő. Sok díszes ember. Tányérok, saláták, villák. Tál mélyére hulló kanalak. Bor palackban, bor poharakban. Köszöngetés, könyökbökdösés. Kedves, méla rutin.

– És te mivel foglalkozol?
– Vasúttal.
– Igen?!
– Gyermekvasút.
– Ó! Bocsáss meg! Azt hittem, azt fogod mondani, hogy most voltam hetedikes, vagy valami ilyesmit. Mesélj a vasútról!
– Avatás, pénztáros, naplózó, mozdonyvezető, váltó, berendezés, kihaladás, szerelvény, harminckét tonna, Széchenyi hegy, féktávolság négyszáz méter, ellenvonat, engedélykérés, hiány, húsz kilométer per óra, tervezés, nyomtáv, tervezés, negyven kilométer per óra, többlet, engedély megadás, ellenvonat, biztosító berendezés, Csillebérc, huszonkét tonna, mozdony, tolatás, váltókar, jelzőfény, napló, pénztár, nagy vasút.

szakaszok

Én azt hiszem, be fog bizonyosodni, hogy igazam van a múltnak jövőhöz alig köthető viszonylatával kapcsolatban, miszerint viszonylagos és alig tart valameddig.

[Mantra.]

2009/06/19

vásárlós

Vettem egy narancssárga … a már meglévő narancssárgához, de vettem egy barnát is, hogy lehessen variálni, és mindegyikhez illik a türkiz, ami már megvan; vettem fekete …, szerettem volna narancssárgát is, de nem volt, gondolkoztam még a piroson, de nem voltam biztos benne, úgyhogy visszatettem, mert még sosem volt ilyenem, nem tudtam eldönteni, tetszik-e, de most rájöttem, hogy tetszik és hogy mivel; aztán nagy örömömre és a világ örömére, mert milyen szép leszek benne, találtam egy fekete …, miután már fölpróbáltam egy remekbe nem szabott bordót, ezt a boltot ajánlom mindenkinek, a kotnyeles főnökasszony Párizsból hozza a …, a … és a …, csak úgy ragyog a bolt a színektől, ott van a földszinten balra.

Úgyhogy most föl is vettem a …, és nagyon érdekes, jól áll és tetszik, majd meglátjátok ti is, ha jöttök szembe.

2009/06/18

megyünk Deákra?

Így mondják, hogy mennekDeákra. JösszDeákra? TegnapisDeákon…

állatos beidegződés

A kutyák fiúk, a macskák lányok.

2009/06/17

továbbmegy

– Hogy vagy?
– Köszön…m…

[A kifúvott levegőből leszűrt válasz.]

simán

Nem az, hogy a váltóm, a kedvenc sebességem a váltón, hogy az olajozottan, símán, hanem az, hogy egy sokkal fontosabb is visszapördült.

IV VI IX XI

A római számokat is át kell gondolni: hogy mi van előbb.

Némi-nemű linearitás-probléma, azazhogy merre az előre, jobbra-e vagy balra, miért nem középen fölfelé, a tengely mentén. Tükörtengely; mindegy is.

(Meg újabban az egér jobb gombja, hogy miért nem a belső (a bal) gomb adja a parancsokat, a munkatérhez közelebb eső gomb miért csak segédhadnagy, mellékgomb. Heliocentrikus világkép az íróasztalomon, középen a monitor, a klaviatúra, körül az egyebek. A jobb gomb is periféria inkább.)

2009/06/16

próbálom majd

Hétfő este van, holnap négyre, délután négyre, tizenhatórára megyek csak, akkora nyár van, hogy harsognak a zöldek, leszakad a fejem, katalán pezsgőt fogyasztunk a parkban, elnézünk két szívemszottyát az Olaf Palmén, beszívom mintegy véletlen a kakukkfű szagot, hát ismerős az az arc is, mindenfélék gurulnak és folynak és lebegnek lefelé, Leonard Cohen, amikor csodálkozom csak, John Lydon, ha gondolkozom is közben, kigondolok ezt-azt a lehetnéről, és igazából arról van szó, rá kell jönnöm két pösze zé-s fogrés között, katatón artisták és madarak énekelnek némán a Ramblán, kivágtak egy darabot, akármit is csinálok, ez van, hogy hiányzik, hiányozni fog egy darab, akárhogy is próbálom meg betoldozni, előleg vagy utólag. Aztán ki tudja, adja az ég, hogy az lesz az út, hogy kell.

2009/06/15

osztályozó értekezlet

Öregedtem.

Senki sem hibás, a rendszer mégis hibás. A tehetetlenségi erő erős.

2009/06/14

tűt a szénakazalban

Belefeküdni a szénakazalba, ott lesz valahol a tű is. Szúrni fog, fájni; a tű ragyogni, a kezemben.

És addig is, ott a szénakazal, illatos, puha, fölötte az ég.

fák, folyók

Az idei nyár elejében az a szép, hogy zöldek a levelek, ahova csak nézek, ha kimegyek a szobából, zöldek a kertek fölött, a ligetben, a sörben is sötétzöld foltok tükröződnek vissza. Meg kell harapni ezt a nyarat, meg kell veszni érte.

Beszélgetni akarok mindenkivel a fák alatt. Veled is, veled is és veled is. Ha kedved van, induljunk el lefelé a folyón vagy fölfelé a parton, jó, ha víz is van velünk.

Hársfaillat, időtlen kilométerek.

húsz év ide vagy oda

Találkoztam egy kilenc éves rockerral.

Szóval az úgy volt, hogy voltunk az óvodás buliban, mesét hallgattak az óvodások a párját kereső ifjú királyról (aki előtt meghajlom – mondja a rozmaringszál –, az lesz a te feleséged!), fejükön koszorú, lábukon a föld pora, a fa kérge, a víz selyme, a gyapjú melege, bejárnak ők is hegyet-völgyet, míg elérnek a kincshez. És akkor a kavalkádban meglátok egy hosszúhajút, és az anyjához fordulok, hogy ugyan, ki gyereke ez, és perszehogy Máté az. Kilenc éves. Máté nem akarja, hogy levágják a haját, Máté hosszúhajú, fésülgeti ki a homokszínű böngyör tincseket a homlokából, de akkor is. Az ő haja az ő teste.

[Mi lesz a kedvenc együttese?]

2009/06/13

lónapló

weblog –» blog
hálónapló –» lónapló

2009/06/12

harsogó zöld levelek ma

Egy csomó mindennek vége lett, csupa jó befejezés a héten, meg végre tehetős terep a biztos pont, ez is hiányzott már, ettől is megfosztott vagy megfosztottam magam, én azt hiszem, az volt, hogy elvesztettem minden bizodalmam, és most elkezdem megtalálni a kényszerű kényelmes helyzetekben, a zöld levelek alatt, habár a zöld levelek nem is hársak, de áttör rajtuk a Nap.

[Két Budai hegy: fa, völgy.]

maszkja arca

Miért szakadnak el így a határok, mosódnak el a képek, keverednek a játékok, az álmok, a valóság, a test miért önnön bábja, az arc miért maszk saját magán.

zsákban futás

Féltem a klausztrofóbiától, de nem mászott elő, és el sem estem.

2009/06/11

ne essen

Jó nézni a Váci útra hulló cseppeket az ablakon át, a söröspohár alján át, de azért ne essen minden este, ne!

2009/06/10

fekete, narancssárga

Szóvalhogy az a szöveg, hogy de jó színű, amiben vagyok. Szóvalhogy ez így, hogy ilyen egyszerűen. Jó ez valamire? Nekem nem – szóval rámutatok a fekete szoknyámra: aha, nekem is tetszik, azért vettem föl.

Szóval ne lehessen megdicsérni egy narancssárga atlétát, ne, ne már, ezt azért már ne lehessen!

társas fonálon

Harsogó színek, formák kavalkádja vékony fonálra fűzve, egymással soha nem találkozó figurák, összehangolhatatlan hangú vélemények, bábeli szózavar.
A fölnőtteknek tetszik, úgy néznek vissza ide a fölnőttek, olyan fölülről, olyan értőn.

[Festeni a rajztanár nélkül? Azt lehet? És különben is, ma szerda van. Mit keres maga itt, és mit csinál? Hogy jön ehhez az egészhez, és minek?]

2009/06/09

szégyen

Az olyan alsótagozatos-kori álmok, amikben az osztályban vagyok, és csak a nagyon csúnya, mályvaszínű bugyi van rajtam, és szünet van, beszélgetünk az osztálytársaimmal, és mindenki úgy csinál, mintha nem venne észre semmit. A szégyen az álomban némileg jelen van, de aztán a valóságban tényleg ott ülök az osztályban, nézem az osztálytársaimat, és arra gondolok, hogy ők nem tudják, hogy álmomban pucér voltam előttük szinte teljesen, csak a mályvaszínű bugyi, ugye, és mit szólnának, ha tudnák, hogy az én álmomban én őelőttük úgy.

(Ez valami prodzsekt.)

2009/06/08

tengelyek

diagnózis: pszichopata–neurotikus
makró: 5cm–1cm
kert: kórház–egyetem
munka: pénz–játék

– így beszélgettünk, ezek mentén, meg még másról is, az origóról is (milyen rigó is az origó?), és ettünk bors, ó levest, jégrémet, banántot.

ezer ásvány vitamin

Előkotrom a kis staniclit, amiben a vitaminok vannak. Odarántom a bögre vizet, egyik kezemben víz, másik a stanicliban kotorász, nyelem a vitaminokat. Fehér kapszula, sárga kapszula, kis barnás préselt labdacs. Nagy piros labdacs. Neonzöld, vékony pálcikák. Lapos, fehér és ekrü sikamlós, mázas lapkák. Türkizkék, fekete négyzetek, aranyos csillámmal. Egy nagy, szikrázó gyémánt. Ettől leszek erős és sokrétű a gondolkodásom!

2009/06/06

tanúsítvány

Név: föláll, kipréselődik, lábra lép, mosolyog, kezet fog, átvesz, aláír, kezet fog, puszit ad, virágot kap, mosolyog, visszamegy, leül.

Elvégzett egy iskolát.

2009/06/05

a fűcsomó alól a bolt előtt

– A tanárnőre mindig olyan jó ránézni, mindig olyan vidám!

Szimpatikus a fűcsomó alatt; a nevét sem tudom.

2009/06/04

ma már nem minden pogó

Lemaradunk cseresznyét lopni, és ekkor eljön az idő, hogy megtudja, hogy látom, hogy változik, tehát van aztán min összenevetni, hogy a többiek ne értsék. Valamint megtudom azt is, hogy ma már nem minden pogó, ami tömegben ugrál, üt, vág és rúg, hanem van a mosh és van a pogó, és esküszöm, ez régen ugyanaz volt.

2009/06/03

tout doucement

Iggy Pop Michel Houellebecq nyomán énekel…
…mindent szabad, mindenkinek.

2009/06/02

a részletekből az egy szót

A másik meg máma, megint egy hirtelen feladat, azonnal kell, én mégis megengedem (megengedetem) magamnak a gondolkodási időt, sőt, nyíltan, már-már annyira önfelfedően, hogy az szinte nem is tesz semmit, időt kérek, hadd rakjam össze a részletekből azt a szót, ami leírja azt, ami látható (ez nem lényeges, akarom mégis, hogy egyértelmű legyen) és azt, ami nem látható, de van, és azt is, amit gondolok, és mindezekkel együtt izgató, kalandra hívó, nem leszóló szó. Reméljük; egy név.

azt mondják ma nekem

Azt mondják ma nekem fölháborodottan a változó égig, lenézve a kerámialapok alatt a pince mélyébe, a csatornák csövei alá, hogy beképzeltek és önzőek azok, akik hivalkodnak, és ez megvédhetetlen és megbocsáthatatlan.

[Milyen könnyű így tanulni: az orrod elé van tolva, két szikrából ömlik a lángész, ha megnyitod.]

2009/06/01

(ez zen? ne!)

Az van ráírva, hogy elege van.
De nem érdekli, mert zen.
De azért elege van.
De nem érdekli.
De azért elege is van.
De nem is érdekli.
De azért…
De nem…
De,
de.

a Ráday utcán

Van a Ráday utcának nyitási és zárási ideje. A nyitási idő reggel fél tíz körül már tart, és kábé tizenegyig húzódik, amikor ténylegesen kinyitnak a kávézók. Beállítanak egy-egy bárszéket az ajtóba, hogy vendég ne, csak a napfény mehessen be a kávézóba, ott ácsorognak a srácok az ajtónyílásban, cigiznek, szemlélődnek, megszemlélnek engem is, ahogy elmegyek előttük az autókkal fölhorzsolt, sétálós Ráday utcán. Nem sietnek. Kitessékelik söprűjük hegyén a port, a pornak semmi keresnivalója odabent, menjen csak ki. Befelé csak a napsugár jöjjön, senki más egyelőre. Kirakják az asztalokat a deszkapadlós teraszokra, leterítik mindenféle bambusznád terítőkkel, meg kiszórják a piros üveg hamutartókat, a fekete matt hamutartókat, a súlyos átlátszó négyzet és kis kerek réz hamutartókat, ahogy illik. Minden kávézónak a saját hamutartója csillogja-villogja vissza a reggelt. Aztán elkezdődik a délelőtt, főnek a kávék, gőzölögnek az utca légterében.

Délután, vagy már inkább estefelé, szedelődzködni kezd néhány üzlethelység az utcában. A kávézók nem, a kávézók éjszaka is műszakban vannak. De bezár a turistabolt lassan, az arany bringavázakat áruló bolt, és zárni készül a fodrászüzlet is. Ezt onnan lehet tudni, hogy benézel a fodrászhelységbe, és a tükrök előtt ott ülnek a nők, de ha megnézed jobban, inkább lányok még ők, és hát nem áll mögöttük, nem hajol fölébük senki, hanem ők maguk szárogatják a hajukat a nagy hajszárítóval, a másik kezükben a körkefe, és csinosítgatják magukat egymásnak háttal, de a tükörben szemben, tehát még beszélgetnek is. Megbeszélik, hogy hova mennek majd egy hős lovag vagy úri ficsúr karján, talán valahol itt a Ráday utcán, vagy máshol.