nagy komédiás

– Nagy komédiás, ez meglepetés.
– Meglepetés?! – [nevet].

engedelmeddel

Engedelmeddel most mindent megteszek, hogy itt ne maradjon. Gondolom, így gondolnád te is. Így gondolnád, így gondolnád, de miért ellene teszel mégis?

a csontjai

A gin-tonik úgy fénylik, mint a városligeti hajnalon a felhők, és úgy csattan a reggel az arcomon, mint a csontjai.

*
Teljes erőmből nyomtam a medencéjénél fogva az ágyhoz, teljes erőmből össze akartam törni, mert úgy mozgott, olyan ostobán erőtlenül és lágyan, mint egy tündér.

királynőtelen

Komi-tragédia; király- és királynőtelen dráma.

14 órát

14 órát próbáltunk.

viszek

Azt írja, vigyek bort meg parmezánt. Viszek. Ilyen egyszerűen.

háromféle

Magának háromféle szín van szőrből az arcán: arany a haja, piros a szakálla, a pillája pedig fekete.

programozni is

Laura pedig azt mondja, hogy az a legrosszabb, amikor idejönnek a magyarok megmenteni a csángókat, és akkor föl kéne venniük a régi ruhákat és vajat köpülni benne – pedig az élet ma már másmilyen, és programozni is meg kell tanulni valakinek.

tudja meg mindenki

Azt mondta tegnap Hoffmann Rózsa a Bálványosi Táborban, ahol összenő, ami összetartozik, hogy Magyarországon nem tanítják a gyerekeknek Trianont és az '56-os lyukas zászlót. Ezt mondta, a saját fülemmel hallottam. Tudja meg mindenki!

különben jól

„Különben jól van?„

Ó, különben igen, különben mindig, mindig jól. A Zsuzsival épp zokogunk a kocsmában a pohár sörök fölött, hát hogy is legyünk, hogy is legyek, mit is írhatnék magának, különben jól. Ezt várja maga, vagy egyebet? Írni erre részemről semmit sem jelent. S hogy írjak túl sokat, hogy egyben ne is keveset? Örülök, hogy érdeklődik azért. Holnap válaszolok.

ez a kereszteződés

Itt ez a kereszteződés, itt állok a lóval, fölszállok az egyik oldalon, lezuhanok a másikon. Fölszállnék onnan, lezuhannék innen. A ló nevet, az út nevet, én a kezeimet tördelem. Se balra, se jobbra.

Aztán megszólal nekem a ló: tudod-e te valójában, merre szeretnél menni s hogyan?
Rajtakapottan a szívembe nézek: tudom, tudom. Meg szeretnélek ülni, és elkaptatni a tenger irányába, ahol belehanyatlik a nap, mert ott van egy ház, s közel s távol semmi. Nekem oda kellene mennem.
Méreget a ló: azt hiszed, ha balra mennél, balra jutnál?
Rázom a fejem.
Kacsintgat a ló: azt hiszed, ha jobbra mennél, jobbra jutnál?
Lehajtom a fejem.
Egyenesen rámnéz a ló: úgy véled, a görbe utakon is oda jutnál? A partra, ahol a tengerbe hanyatlik a nap?
Ránézek: igen.

állják

Teraszos fűszerkertem lesz, de csak ha a növények állják a sarat.

magázódunk

Aztán magázódunk reggel is.

fölépül az év

Át lehet gondolni kis kockánként az évet, a kis kockákban kis jelenetek vannak, fényesek, egyre fényesebbek a kockák, ahogy fölépül belőlük az év gondolatban.

a lábát

Meglátom a lábát. Gyönyörű lábfeje van. El vagyok bűvölve a lábfejedtől! – mondanám, de nem. Nem mondom, két napig inkább nem is nagyon mondok semmit. Magamban végig Gábornak szólítom, mert olyan a szeme, mint a Gábornak, kicsi ráncokkal a sarokban, amikor nevet, és én el vagyok bűvölve a Gábor szemétől. De ezt sem mondom, csak mosolygok inkább valahányszor.

Pár óra múlva, hajnalban, a lábát műtöm, a két kezembe fogom, mintha minden nap ezt tenném, a lábát, és a fölhevített bicskámmal fölnyitom a fájó hólyagokat, amiket az ujjába égetett a tűzzel. Ő ezután is semmiségeket mond, hogy most akkor kifújom az orrom, eszem valamit, vagy mindjárt elmegyek zuhanyozni.

szimplán izgulni

Hogy azt meg szeretné nézni, azt mondja, hogy az őt igazán, meg nagyon érdekli, hát én tisztára zavarba jövök, menten selyemcukorért leküldött kislányka leszek, szorongatom az üres markomat, hát ha tényleg érdekel téged az, és ezt így mondod, hát akár el is csaphat hazafelé egy autó, de nem csap el, hanem szimplán izgulni kezdek.

És kezdenek érdeklődni a többiek is.

talán ilyen sincs

Nagyon-nagyon belemászunk abba, hogy a kivel való csókolózás a már megcsalás, meg micsoda extremitások történhetnek, ha rosszul vagy túl sokat ismerkedik az ember, és hogy valójában ugye nincs barátság férfi és nő között szerinted sem. Én nem tudom, hogy az ő fejében az jár-e, mint az enyémben, hogy tudod, hogy most azért beszélünk erről, mert azt is gondoljuk, vagy csupán nyelvgyakorlat ez, élvezetes ugyan, mint mindig, de szókimondás nyelveken, mindenesetre megkérdezi a koromat, ami minden más (ezen a main kívüli) helyzetben udvariatlanság lenne. Úgyhogy megmondom, csodálkozom, hogy nem tudja, annyiszor kinevettem a negyed évszázadával már.

Aztán hazamegyek, és azon gondolkodom, tényleg olyan jól tanítok-e neki, vagy talán ilyen sincs, és csak azért. Elképzelhető.

a nyár puszta nevei

Sokat gondolok a gyerekekre, mint a kis nyalókák, elnyalogatom májusi emlékük.
*
Gipszporos a hajam, a piros táskám, a lábam retkes, fehér olajfesték az alkaromon, nem fog rajta a hígító.
*
Fagylaltot ebédelünk a karfán, sárgát, barnát és rózsaszínt.
*
Szaftos húsokat eszem nap mint nap, szaftos húsok és mellette sült sárgarépák vagy mustárszósz nélkül éhen feküdnék le.
*
Kulcsokkal mahinálok, mindenfélének van nálam a kulcsa, az egyiket ide, a másikat oda adom, rövid- s hosszabb távra.
*
Portelek, Sikátorpuszta, Horány Viola – a nyár puszta tulajdonnevei.
*
Kilóméterek ezreit biciklizem városon belül, csodálom továbbra is a betont, a lábam éjjelre egy oszlop, jó lenne, ha külön aludhatnánk és nem ébrednék föl, hogyha görcsöl.
*
Mindenkiről mindent gondolok, de nem akarom elmondani.

még össze is vérzem

A rémálomban folyamatos volt a szürkület, a már grafitszínű; baltával fenyegetett az ellen, kongva verte szét körülöttem a szalont, a termeket, és elvesztettem örökre a fél cipőm. Az arcomba nem ütöttek végül, de belémrúgtak a menstruáció miatt: hogy még össze is vérzem a romokat.

a szimplakert első emeletén

A Szimplakert első emeletén megjegyzek egy telefonszámot. Pedig nem is kell megjegyeznem. Benne van a telefonomban. A Szimplakert első emeletén ínyemre vannak az aláhulló leplek és a színes selyem, fodros lámpabúrák.

lie down

Én próbálnám, kérem, elbizseregnék szépen az arany hajakon, én mondom azt is akár, hogy stand up tragedy, csak hogy viccesek legyünk, kérem, bárhányszor és bármilyen székre fölállok emiatt, és könnyeket is elmorzsolok őszintén és bőven, ha ezen nevetni és érzelmeskedni tudnak, de uram, uram, nem megy nekem ez mégsem, nem megy ez sehogysem, ez itt a tragédia, hogy nem hiszem, hazudni nem, uram, lefekszem inkább, lie down tragedy, haljak meg.

amiért elszöktem tegnap

Van a sebem. Nem is: zúzódás. Van, és kész. Hogy hogyan szereztem, nemigen mondom meg. Ne is kérdezzétek, ha lehet. Tegnap igen megsértődtem, mert még bele is nyúlkáltatok. Hát hogy gondolod, hogy hozzáérsz a zúzódásomhoz? Eldeformálni még egy kicsit a húst, mi!? S hogy véletlenül rámszökken a parázs, hát hogy gondolod azt? A szavaiddal legalább ne kérdezz, kérlek, a szavaiddal és a tréfává otrombított kérdéseiddel hagyjál engem. Ugyan szépen eljátszod, hogy sajnálsz, utána. Szépen, de én ettől elmenekülök. Azt hiszem, ez az, ez az, amiért elszöktem tegnap a Csanády sarkán.

peregnek, folynak

Az a fény a tegnapban, ami az úszómedence mellé csapott, akár ölni tudott volna. De nem ölt.

Este peregnek, folynak az aranyak.

túl messze

Túl messze laksz. Kilóméterekre átváltható vágyak, be sem csapott taxióra.