27. Távoli

Háromezer kilométerről főként a táj látható, a szereplők kevéssé vagy egyáltalán nem.

(a wikipédia plán szócikke nyomán)

26. Közeli

A piros melltartójának a széle alatt, ahová az ujjaik csúsztatták, ahol nemsoká a kar a test mellé zárul, ott, ott fájt aztán hetekig igazán.

25. Valami rózsaszínű

Lerugdalom magamról a takarót. Összeizzadtam a pólómat már megint teljesen, napok óta ez megy: zavarosakat álmodom, és reggelre ebben a lucsokban kelek. Kibotorkálok a fürdőszobába. Az ajtónál megszédülök, az ajtófélfába kapaszkodva próbálom visszanyerni az egyensúlyomat. Miért ver az isten, mikor lesz már ennek vége…! Vissza a szobába gyorsan, tisztasági betét, bugyi, oké, nem áztam át teljesen. Egy pillantást vetek a lepedőre, az sem olyan… Három éve… és mennyi van még hátra! Nem kérdeztem anyát, de neki is még tart. Egy örökkévalóság… s addig? Befejezem valahogy az iskolát. Ha hagyják. Ha kibírom, ha bemegyek minden nap. Oké, ma bemegyek. Bementem a múlt héten is. A jövő héten is be fogok, de aztán… nem hiszem, hogy három hétnél tovább bírom egyhuzamban. Kell valami. Mindegy, valahogy befejezem. Később jobb lesz, tizenegyedikben már legálisan ülhetünk a Kreolban, ihatjuk a kávét minden délután, és én ott fogok ülni a Zsombor mellett, aki addigra rájön, hogy… szóval egészen jóban leszünk, írok majd neki egy verset, kiteszi a szobájában az íróasztala fölé. És aztán érettségikor összejövünk, ő a filmszakra fog járni, én meg franciára vagy esztétikára, és délután eljárunk valami filmklubba, aztán gyerekünk lesz… vagyis nem, előbb lediplomázunk, igen, mind a ketten, addig nem esem teherbe, mert szerencsém lesz, de a diploma után már lehet, a Dohány utcában fogunk lakni, narancssárga függönyöket rakok majd fel, és integetek a Zsombornak minden reggel, amikor a filmgyárba indul, onnan fogjuk nézni a kis Márkkal vagy Antóniával, hogy hogy szedi a lábát a Dohány utcán végig az apjuk. …ha addig ebbe bele nem halok.
– Anya! Nagyon haragszol, ha ma itthon maradok?!

24/b. Állat

Írhattam volna még az utca porát végignyaló kehes kutyáról, a kirágott bundájú vad kandúrról, s a kiebrudalt költőről is. De nem írtam egyelőre.

24. Állat

Aki a szélfútta utcán a levegőbe szagol.
Aki az ajtómon kaparász.
Aki vad körökben rója föl és alá a kertet.
Aki a hasát vakarva nyúlik el a napos kanapén.
Aki sok órára a pince sötét sarkába bújt.
Aki az ágyán hánykolódva átkozza a holdat.
Aki a térdét átölelve várja, hogy elüljön a vihar.
Aki megretten, ha záródó ajtót neszel.
Aki kisiklik lanyha kezed közül;
aki az öledbe gömbölyödik;
aki a lábszáradba mar;
aki elröpül.

23. Napkitörés

Aztán szemlélni kezdem a hiányodat. Lassan kúszik elő a hiányod egy rácsos csatornanyílásból az út mentén, megbiccen rajta surrogásában a kerék. Lassan előnyomul és beteríti a fakulni kezdő délutánt. Lejátszom magamban mind a száz történeted. Végighallgatom az ahová együtt elmentünk volnákat újra. A számokat, amiket mutattam neked. Körbejárom, megszaglászom, az ujjam végével tapogatom a hiányodat, de alig van a hiányodnak szaga, nincsen az ujjam vége alatt semmi. A fejembe húzódnak a történetek. Állok a Ferdinánd-hídon és szétrobban a szívemben a fájdalom, de nincs hová vinnem, lefolyik kétoldalt a sínekre. Forró aranyban fürödnek a szürkületben a sínek. Nincsen a hiányod mögött semmi.

22. Kéz

Ez a nap Nádja Tolokonnyikova kezéé. A baljáé, mert az van a szívéhez közel, és mert az mutat öklöt délelőtt a tárgyalásra menet, az integet délután a rabomobilból. Politikai a düh, azért mutogat, nem személyes – azért integet. A Pussy Riot zenekar ez év február 21-én színes harisnyát húzott a fejére, és fölment a Megváltó Krisztus Székesegyház oltárára, hogy ott hangos zenével aláfestett imát intézzen a Szűzanyához. A Szűzanyát Vlagyimir Putyin mihamarabbi kiebrudalására kérték. Öt hónappal később, augusztus 17-én két év börtönre ítélte a zenekar három tagját a moszkvai bíróság vallási gyűlöletből fakadó huliganizmus elkövetése miatt.

Ország-világ föl van háborodva, minden együttérző magára vesz valami színes harisnyát, a bátrabb nők minden mást levetnek. Beszól Madonna és Kaszparov. Egy kijevi feminista láncfűrésszel esik neki egy második világháborús emlékműként fölállított keresztnek. Elszabadulnak az indulatok, páran verseket írnak vagy idéznek, mielőtt aláírnának, mások káromkodva fröcsögnek a szentegyház védelmében vagy ellen. Tartsunk a bebörtönző hatalomtól, tartsunk a lesújtó szentenciáktól, tartsunk az önkényes erőktől, int be Nádja ökle. Ám őrizzük meg méltóságunkat – integet.

21. Pofátlan önarckép

Van itt ez a leány, Borbála.
Rákoppint a lét az orrára.
Nem bírja senki,
Ha topon a hiszti,
Igaza van pedig, kurvára!

20. Bokeh

A bokeh az az, amit a könnyek mögül látsz,
és eldöntheted,
hogy kiélesíted-e a képet,
ha megtörlöd a kézfejeddel a szemed.

19. Valami narancs

Sok keserű napom ért véget, amikor fölfedeztem a narancssárgát. A narancssárgát pirossal, ciklámennel, kékkel. A narancsról írnom lehetetlen. Hogy ír az ember a mindenek uráról, a legcsodálatosabban pompázó, nyugodni készülő vagy épp fölemelkedni kezdő Napról? Hogy a megváltásról és az isteni bölcsességről? Amióta fölfedeztem, állandó megmentőm a narancs. Nincs hova ezt tovább ragozni. Higgyétek el nekem.

18. A cipőm

Bár ne kéne hordanom. Úgy járna a talpam az út porán, az éles, fehér köveken, mint a legmegszokottabb kicsi állat. Fölcsapna lábujjaim között a fővárosi betonra szanaszét kenődött fekete olaj, mérgező pára, kosz. Nem nézné rossz szemmel senki. Bírnám tán egészen rövid távon a havat is, meg a tűzforró homokot. A huszonegyedik század elején ez csak nagyon ritkán megengedett: ha meleg a padló otthon, vagy eljön végre a nyaralás. Addig megpróbálok szabadságot idéző korlátot választani a lábfejemre: piros bőrt, széles orrokat, színes fűzős bakancsot. De mindig, mindig a meztéllábságról álmodom.

17. Technológia

Itt ülök Salföldön a tornácon, köröttünk mező, távol a Balaton, és írom ezt a posztot, majd kiposztolom.

16. Hosszú expozíció

Egymás mellett állunk a mezőn. Fejünk tetején tükrözi teli képét a hold. Csönd van, langyos éjszakai szagok. Nem beszélünk. Bámuljuk a domb mögött a távoli vihart, a felhők megvilágosodnak, a sok villám képe egymásra rakódik. Fényes lyukká ég a helye az égen, a fejünkbe gyűrjük a fotópapíron.

15. Sziluett

A Maugli orra oldalról egy nagy, göcsörtös krumpli. Mélabússá ejtett szemhéjak mögül pillog fölüle. Ám csücsörítve elmosolyodik, ha közös viccünk hirtelen két szárnyára kél, s ráncok kezdenek fickándozni a krumpli fölött.

14. Szem

- Az arcod... minden rajta van az arcodon - mondja.

- Tudom - mondom, és becsukom a szemem, mert a szememben még annál is több van. Ne lássa.